---

(x)

---

Évek telnek el és még mindig nem tudunk mit kezdeni a műanyagszatyrokkal. Szigorítások vannak, de ha figyelembe veszzük, hogy naponta 1,2 millió zacskót termelünk szemetes kukáinkba, akkor felmerül a kérdés, ugyan mit érnek a bevezetett termékdíjak? Nem telik el nap, hogy ne utasítsam vissza a boltokban, köszönöm nem kérek szatyrot, hoztam magammal. Itt van a kézitáskámban egy szövetszatyor, majd ebbe pakolok. Árukat otthon be a hűtőbe, polcokra és a szövetszatyor mehet vissza a kézitáskámba, holnap újra felhasználhatom. Ha időtartalmat nézek max. félóra míg átlagosan használom. Fogyasztói társadalomban élünk. Ez szinte minden utcasarkon tükröződik. Hiper-szupermarketekben szinte utánunk dobálják a szatyrokat. Míg húsz évvel ezelőtt a piacra fonottkosárral mentünk vásárolni. Most szét kell nézni, kinek a kezében látunk ilyet? Felvetődik a kérdés, kinek a hibája mindez? A termékdíj bevezetése óta nemhogy csökkent volna a műanyagzacskók mennyisége, hanem növekedett.


Írországban 2002-ben vezették be a termékdíjat. Statisztikák szerint 94%-kal csökkent használatuk. Ott megcsinálták, nálunk nem. Sokan foglalkoznak ma magyarországon a szelektív hulladékkal, ennek csökkentésével, tájékoztatásával. Tegye fel a kezét az, aki biztonsággal megmondja, hová kell dobni a műanyagszatyrokat? Mi alapján válogatja szét? Műanyagkukába? Hisz ezek között olyan is akad, amelyik lebomlik? Melyik bomlik le s melyik nem? Aki tudatos vásárló tudja. Vagy mégsem? Hol kapunk erről információt?