MÉH-telepek Magyarországon

A hulladékgazdálkodásban kiemelt szerepet játszanak a MÉH-telepek és a hulladéklerakó telepek. Ezek a létesítmények biztosítják egyrészt az újrahasznosítható anyagok begyűjtését és előkezelését, másrészt a nem hasznosítható hulladék környezetkímélő elhelyezését. A MÉH-telep kifejezés a köznyelvben a fém- és egyéb hasznosítható hulladékok átvevőhelyét jelenti, míg a hulladéklerakó telep (köznapibb nevén szeméttelep) a hulladékok végső lerakását, ártalmatlanítását szolgálja.

A kép illusztráció, nem feltétlenül tükrözi a MÉH-telepek valós, szabályozott működését és állapotát.

Mi az a MÉH-telep?

A MÉH-telep kifejezés eredetileg a Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat rövidítése volt. Ez az 1950-ben létrehozott állami vállalat országos hálózatban gyűjtötte a hasznosítható hulladékokat (fémet, papírt, stb.), és a rövidítés neve az idők során köznévvé vált: ma minden fémhulladék-átvevő udvart MÉH-telepnek hívunk. A MÉH-telepek lényegében hulladékgyűjtő állomások, amelyek főként a fém- és egyéb értékesíthető hulladékok felvásárlását végzik. Ide bárki behozhatja a feleslegessé vált fém tárgyakat, leselejtezett berendezéseket vagy más újrahasznosítható anyagokat, amelyeket a telep pénzért átvesz. A MÉH-telepek tehát összekötő kapocsként működnek a lakosság, a vállalatok és az újrahasznosító ipar között: begyűjtik a mások számára hulladékká vált anyagokat, hogy azokból ismét nyersanyag lehessen.

A MÉH-telepek működése és funkciói

A MÉH-telepeken a hulladékok átvétele szervezett és ellenőrzött folyamat. A telepre beszállított anyagokat mérlegelik, válogatják, majd az aktuális piaci árak alapján az átadó megfelelő térítést kap. Magánszemélyek számára a leadáshoz személyazonosító iratok bemutatása szükséges, mivel a fémkereskedelmet jogszabályok szigorúan szabályozzák (a lopások és illegális kereskedelem visszaszorítása érdekében). A hulladék átvevőhelyek gyakran készpénzben fizetnek kisebb tételeknél, nagyobb mennyiségek esetén pedig banki átutalással rendezik az ellenértéket. Az átvett anyagokat a MÉH-telep személyzete osztályozza minőség és típus szerint, szükség esetén darabolja vagy bálázza, majd továbbítja feldolgozó üzemekbe vagy újrahasznosító gyárakba. Így a MÉH-telepek elsődleges funkciója a másodnyersanyagok összegyűjtése és előkészítése újrafeldolgozásra.

Milyen anyagokat fogadnak a MÉH-telepek? A legtöbb ilyen telep főként fémhulladékot vesz át, de sok helyen egyéb újrahasznosítható anyagokat is leadhatunk. Az alábbiakban a leggyakoribb hulladéktípusok szerepelnek, amelyeket a MÉH-telepeken fogadnak:

• Vashulladék és acél – pl. építkezésekről származó vasgerendák, fém szerkezetek, régi gépalkatrészek, acéllemezek, csövek. A vas és acél átvevő ára általában alacsonyabb, de nagy mennyiségben jelentős bevételt hozhat.

• Színesfémek – pl. réz (vezetékek, régi kazánok, vízcsövek), alumínium (italos dobozok, alumínium profilok, autófelnik), sárgaréz (szerelvények, zárak alkatrészei), ón és ólom (akkumulátorokban, kábelekben található). Ezek a fémek értékesebbek; árukat a világpiaci fémárak és a hulladék tisztasága nagyban befolyásolja.

• Akkumulátorok és ólomakkumulátor hulladék – személyautó- vagy teherautó-akkumulátorok, ipari akkumulátorok. Ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért kiemelten fontos, hogy a MÉH-telepeken adjuk le őket, ahol szakszerűen kezelik és az ólomtartalmat újra kinyerik.

• Elektronikai hulladékok (e-hulladék) – számos MÉH-telep átvesz háztartási gépeket (pl. hűtőszekrény, mosógép, sütő) és elektronikai berendezéseket értékes fém- és alkatrésztartalmuk miatt. A leadott készülékeket szétbontják: a hasznos fémeket kiválogatják, a veszélyes komponenseket (pl. hűtőgáz, olaj) pedig környezetvédelmi előírások szerint eltávolítják.

• Papírhulladék és egyéb anyagok – történelmileg a MÉH-telepek papírt, kartont, rongyot is gyűjtöttek. Ma már a lakossági papírgyűjtés inkább a szelektív hulladékgyűjtő rendszeren keresztül zajlik, de egyes nagyobb telepek nagy mennyiségű papírhulladékot (például újságpapírt, kartont) továbbra is átvesznek, főleg vállalati partnerektől.

A felsoroltakon túl egyéb fém tartalmú tárgyakat (pl. kiszuperált kerékpár, fém bútor, vezetékek, fémből készült háztartási eszközök) is nyugodtan be lehet vinni a MÉH-telepekre. Fontos megjegyezni, hogy bizonyos dolgokat azonban nem vesznek át: például veszélyes hulladékot (festékes doboz, vegyszeres tartály stb.) a MÉH-telep nem fogad – azokat külön erre szakosodott hulladékudvarokban vagy veszélyes-hulladék gyűjtőpontokon kell leadni. Autóroncsok leadására is külön rendszer működik: erre autóbontó telepek hivatottak, bár a bontás után kikerülő fémhulladék végül szintén a MÉH-hálózatba kerül további újrahasznosításra.

MÉH-telepek eloszlása Magyarországon

Magyarországon számos MÉH-telep működik országszerte, szinte minden nagyobb városban és ipari központban találunk hulladékátvevő telepet. A hálózat historikusan is jól kiépült: a korábbi állami MÉH vállalatnak minden megyében volt telepe, és a privatizáció után is megmaradt a sűrű lefedettség, kiegészülve új piaci szereplőkkel. Az alábbiakban régiónként kiemelünk néhány jellemző példát a MÉH-telepek elhelyezkedésére:

• Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye): A fővárosban több MÉH-telep is várja az ügyfeleket – például Budapesten Csepelen, Újpesten vagy Rákospalotán is működnek nagy telephelyek, amelyek a lakossági és ipari fémhulladékot begyűjtik. Pest megyében az agglomerációban is találunk hulladékátvevőket: Szigetszentmiklóson, Dunaharasztiban, Vecsésen és más peremvárosokban szintén üzemelnek telepek, kihasználva a Budapest közeli gazdasági tevékenység és népesség által termelt hulladékot.

• Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye): A régió ipari központjaiban sorakoznak MÉH-telepek. Székesfehérváron és Dunaújvárosban – utóbbi a Dunai Vasmű miatt is jelentős fémhulladék keletkező hely – működnek nagy gyűjtőtelepek. Tatabánya és Esztergom térségében (autóipari gyárak közelében) is vannak felvásárlók, valamint Veszprém és Székesfehérvár környékén, amelyek a régióban keletkező fém- és egyéb hulladékot gyűjtik össze.

• Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye): A nyugati határszél megyéiben szintén minden nagyobb városban találunk MÉH-telepet. Győrött több telephely is működik (a Rába parti iparvárosban sok fémhulladék keletkezik, és itt működik az ország egyik nagy MÉH vállalata is). Szombathelyen és Zalaegerszegen ugyancsak van hulladékfelvásárló telep, de kisebb városokban (pl. Sopron, Nagykanizsa) is működnek gyűjtőpontok. Több nagy cég (pl. Alcufer Kft.) ebben a régióban üzemeltet telephely-hálózatot.

• Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye): A hagyományosan nehézipari vidéknek számító északkeleti országrészben is kiterjedt MÉH-telep hálózat működik. Miskolcon, az egykori vas- és gépipar központjában, több hulladékgyűjtő telep is üzemel, melyek a város és környéke fémhulladékát veszik át. Ózdon és Salgótarjánban – ahol szintén volt kohászat, gépipar – működnek telepek, valamint Eger térségében is találunk MÉH-átvevőhelyeket. E régióban az Észak-magyarországi MÉH Zrt. nevű társaság koordinál több telepet is, biztosítva a begyűjtést.

• Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megye): A keleti országrész sík vidékén, agráripari és élelmiszeripari központjaiban is fontosak a MÉH-telepek. Debrecenben, a régió legnagyobb városában, jelentős hulladékgyűjtő telep működik, amely a város ipari parkjaiból és lakosságától is fogad hulladékot. Nyíregyházán és Szolnokon szintén találunk telepeket, amelyek a megyei jogú városokban és vonzáskörzetükben keletkező fém- és egyéb hasznosítható hulladékot gyűjtik. A kisebb városok (pl. Hajdúszoboszló, Karcag, Kisvárda) környékén is elérhetők hulladékfelvásárló udvarok.

• Dél-Alföld (Csongrád-Csanád, Békés, Bács-Kiskun megye): Az ország déli részén, a mezőgazdasági és élelmiszeripari központok mellett itt is megjelennek a MÉH-telepek, főként a nagyvárosokban. Szegeden több hulladékátvevő is üzemel, amelyek nemcsak a város, hanem a környező kisebb települések lakóit is kiszolgálják. Kecskeméten – amely gyorsan fejlődő ipari központ – szintén működik fémhulladék-telep. Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen is vannak telephelyek, és a kisebb városok (pl. Baja, Orosháza) környékén is találhatunk átvevőpontokat. A régióban több helyi cég foglalkozik fémhulladék felvásárlással, de országos hálózatok telepei is jelen vannak.

• Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna megye): A délnyugati országrészben, mely vegyesen ipari és mezőgazdasági vidék, ugyancsak elérhetők a MÉH-telepek. Pécsett, Baranya megyeszékhelyén működik hulladékgyűjtő telep, amely a város és környéke újrahasznosítható hulladékát kezeli. Kaposváron és Szekszárdon is van MÉH-telep; e városok ipari parkjaiból, feldolgozó üzemeiből származó fémet, illetve a lakossági hulladékot gyűjtik be. Ezen kívül kisebb településeken (pl. Dombóvár, Mohács) is találhatunk átvevőhelyeket. A Dél-Dunántúlon is jellemző, hogy a megyeszékhelyeken koncentrálódnak a nagyobb telepek, de a gyűjtők lefedik a vidéki területeket is utazó felvásárlók vagy lomtalanítások révén.

Összességében elmondható, hogy Magyarország teljes területét lefedi a MÉH-telepek hálózata: bárhol élünk az országban, néhány tíz kilométeres körzetben biztosan találunk olyan telepet, ahol leadhatjuk a felgyűlt fém- vagy egyéb újrahasznosítható hulladékot. Ezzel szemben a hulladéklerakók száma jóval kevesebb, de úgy lettek elhelyezve, hogy regionális szinten lefedjék az országot – jellemzően minden régióban, megyében egy nagyobb központi lerakó szolgál a kommunális szemét befogadására (például a közép-magyarországi régióban a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ, Észak-Magyarországon a Hejőpapi lerakó, Dél-Alföldön a Orosháza közelében létesült regionális lerakó stb.). Így a hulladékszállítás ésszerű távolságokon belül marad, és mindenhol biztosított a megfelelő ártalmatlanítás.

Környezetvédelmi és gazdasági jelentőségük

Környezetvédelmi szempontból a MÉH-telepek és hulladéklerakók egyaránt kulcsfontosságúak. A MÉH-telepek elősegítik az újrahasznosítást, ezáltal csökkentik a természetes erőforrások kitermelésének igényét. Ha például a vasat és acélt hulladékból nyerjük vissza, kevesebbet kell bányászni és olvasztani – ami nagyságrendekkel kevesebb energiát és vízfelhasználást jelent. Hasonlóképpen, az alumínium-hulladék újraolvasztása az energia töredékét igényli az ércekből történő előállításhoz képest. Mindez mérsékli a környezetszennyezést és az üvegházhatású gázok kibocsátását. Emellett a MÉH-telepek által ösztönzött hulladékgyűjtés révén kevesebb hulladék kerül a lerakókba vagy a természetbe. A használaton kívüli fém tárgyak, ha nem gyűjtenék be őket, gyakran illegális lerakókban végeznék, szennyezve a talajt és vizeket – ezzel szemben a szervezett begyűjtés tisztább környezetet eredményez. A hulladéklerakók pedig azért fontosak, mert koncentráltan, ellenőrzötten tárolják azt a hulladékot, amit már nem lehet újrahasznosítani. Ha nem lennének biztonságos lerakó telepek, a szemét szétszóródna a tájban, illegális szemétdombok jelennének meg erdőkben, mezőkön, súlyosan károsítva az élővilágot. A korszerű lerakók üzemeltetése gondoskodik róla, hogy a hulladékbomlás során keletkező káros anyagok (szivárgó víz, metángáz stb.) ne jussanak szabadon a környezetbe, így megelőzik a talaj, a vízbázisok és a levegő szennyezését.

Gazdasági szempontból szintén jelentős a szerepük. A MÉH-telepek a körforgásos gazdaság alapegységei: a hulladékból másodnyersanyagot csinálnak, ami visszakerül az ipari termelésbe. Ez nemcsak olcsóbb alapanyag lehet a gyáraknak (például az újrahasznosított fém gyakran olcsóbb, mint az elsődleges), de új munkahelyeket is teremt a hulladékkezelési ágazatban. Magyarországon több ezer ember dolgozik fémhulladék-feldolgozással, szállítással, újraöntéssel – a MÉH-telepek mint begyűjtő pontok ennek az iparágnak a kezdő láncszemei. Ezen felül a lakosság számára közvetlen anyagi ösztönzést is nyújtanak: a hulladék is érték, hiszen a telepek fizetnek a leadott anyagokért. Sokan viszik be a feleslegessé vált vasat, alumíniumot, akár pár kilogrammnyi összegyűjtött sörösdobozt vagy régi akkumulátort, és ezzel némi jövedelemre tesznek szert – miközben a környezetet is tehermentesítik. A hulladéklerakók gazdasági jelentősége abban áll, hogy nélkülözhetetlen közszolgáltatást nyújtanak: biztonságos hulladék-elhelyezés nélkül egyetlen település sem tudna működni. Az önkormányzatok és a lakosság számára a regionális lerakók fenntartása költséges feladat ugyan, de hosszú távon olcsóbb és fenntarthatóbb, mint a környezeti károk utólagos helyrehozatala lenne. Ráadásul a nagy lerakókban termelt depóniagáz-energia valamelyest visszajuttatható a gazdaságba (áram formájában), csökkentve a veszteséget. Összegezve. a MÉH-telepek és hulladéklerakó telepek egyaránt a fenntartható hulladékgazdálkodás pillérei: előbbiek a hulladék gazdasági körforgásban tartását, utóbbiak a környezetkímélő ártalmatlanítást biztosítják. Mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból kulcsfontosságú, hogy megfelelően működjenek és fejlődjenek ezek a létesítmények – hiszen a tiszta környezet és az erőforrások megőrzése a jövő generációi számára is múlik rajtuk.

Források és további információk

• Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat – Wikipédia: A MÉH-telepek történetéről és a kifejezés eredetéről szóló szócikk (a MÉH vállalat létrejötte, tevékenysége) hu.wikipedia.org

• MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. – „Fémhulladék átvevőhelyek (MÉH-telepek)” lista: A 2023-tól működő koncessziós hulladékgazdálkodási cég honlapján elérhető országos MÉH-telep lista és kereső, ahol megyénként kereshetünk hulladékátvevő telepekre mohu.hu.

• Országos Szaknévsor – MÉH-telep kereső: Online cég- és telephelykereső, amely megyék és városok szerint listázza a MÉH-telepeket és fémhulladék-felvásárló helyeket elérhetőségekkel, nyitvatartással (hasznos a legközelebbi telep megtalálásához) orszagosszaknevsor.hu

• Budapesti Közművek – Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ: A főváros és környéke legnagyobb hulladéklerakójának bemutatása, műszaki megoldásai és környezetvédelmi intézkedései (a modern lerakók működésének jó példája) mohubudapest.hu.