A textilhulladék Magyarországon 2025

Az utóbbi években egyre több szó esik arról, mennyi hulladék keletkezik a mindennapjaink során – de kevesen gondolnak bele, hogy a ruhásszekrényünk tartalma is komoly környezeti terhet jelenthet. Magyarországon évente több tízezer tonna textilhulladék keletkezik, amelynek nagy része a kukában végzi – holott ezeknek a daraboknak jelentős része újrahasználható vagy újrahasznosítható lenne. A gyorsan változó divat, az olcsó ruhák és a túlvásárlás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy rengeteg felesleges ruha gyűlik fel háztartásainkban, amelyek végül hulladékként terhelik a környezetet. Vizsgáljuk meg a textilhulladék helyzetét Magyarországon 2020 és 2025 között – honnan jön, hová kerül, és mit tehetünk mi, lakosok, hogy változtassunk ezen. Mert a megoldás ott kezdődik, amikor felismerjük: a megunt ruhadarab nem szemét, hanem egy lehetőség – új életre egy másik embernél, egy új funkcióban vagy akár ipari alapanyagként. Ez a szemléletváltás kulcsfontosságú ahhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük mindennapi életünket. A következő oldalakon praktikus információkat, adatokat és inspirációt találsz ahhoz, hogy Te is részese lehess ennek a változásnak.

A textilhulladék helyzete Magyarországon (2020–2025)

Az elmúlt években a textil és ruha fogyasztás világszerte és Magyarországon is jelentősen nőtt, ami egyre több textilhulladék keletkezéséhez vezet. Ez komoly környezeti problémává vált, hiszen a kidobott ruhák és egyéb textilek nagy része hulladéklerakóba kerül, ahol hosszú ideig bomlanak, vagy elégetik őket, ami szennyezi a környezetet. Az alábbi összefoglaló bemutatja a textilhulladék magyarországi helyzetét 2020 és 2025 között – mennyiségi adatokkal, a keletkezés forrásaival, a gyűjtés és hasznosítás módjaival, valamint azt, hogy mit tehetünk mi, fogyasztók a probléma enyhítéséért. A cél a közérthető tájékoztatás és szemléletformálás, hogy minél többen kapcsolódjanak be a textilhulladék csökkentésébe és újrahasznosításába.

A textilhulladék éves mennyisége Magyarországon (2020–2025)

Magyarországon évente több tízezer tonna textilhulladék keletkezik, becslések szerint 60–80 ezer tonna is lehet a kidobott ruhák és egyéb textilek össztömege egy év alatt. Ez a mennyiség a települési szilárd hulladék (kommunális szemét) kb. 3–4%-át teszi ki. A textilhulladék éves mennyisége a 2020-as évek elején növekvő tendenciát mutatott.

• 2020-ban a COVID-19 járvány miatti gazdasági visszaesés csak átmenetileg mérsékelte a ruha-fogyasztást, így a textilhulladék mennyisége is csak kismértékben eshetett vissza.

• 2021–2022-ben a ruhavásárlás ismét fellendült, meghaladva a korábbi szintet, ami magával hozta a textilhulladék mennyiségének újbóli növekedését.

• 2023-ban folytatódott a növekedés: a hulladékgazdálkodási szakemberek szerint ekkor már közelíthette vagy meg is haladhatta az évi 80 ezer tonnát a keletkező textilhulladék.

• 2024-ben jelentős emelkedést tapasztaltak az előző évhez képest a lakosság által leadott textilhulladék mennyiségében – ez arra utal, hogy egyre több használt ruha kerül be a gyűjtőrendszerekbe ahelyett, hogy vegyes szemétként végezné.

• 2025-re az éves textilhulladék mennyisége várhatóan tovább nő, ugyanakkor az uniós előírásoknak megfelelően január 1-től kötelezővé válik a textilek külön gyűjtése, ami remélhetőleg növeli az újrahasznosítás arányát ahelyett, hogy a ruhák a kukában kössenek ki.

Összehasonlításképpen: egy magyar ember évente átlagosan 8–10 kilogramm textíliát dob ki, ami valamivel alacsonyabb az európai átlagnál (az EU-ban kb. 11–15 kg/fő is lehet a textilhulladék éves mennyisége). Bár hazánkban az egy főre jutó textilfogyasztás némileg elmarad Nyugat-Európától, a fast fashion térnyerése miatt így is hatalmas mennyiségű felesleges ruha halmozódik fel. A 60–80 ezer tonna kidobott textil drámai mértékű hulladék – ezt jól érzékelteti, hogy például az USA-ban is 36 kg ruhát dob ki egy ember évente, ami globális szinten súlyos környezeti terhelést jelent. A textilipar a Föld egyik legszennyezőbb iparága: a világ folyóinak és vizeinek szennyezéséhez, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásához is jelentősen hozzájárul. A textilhulladék problémája tehát Magyarországon is valódi és növekvő gond, amelyet a következő években kezelni kell.

Fontos kiemelni, hogy a jelenleg keletkező textilhulladék túlnyomó része még nem hasznosul újra: a becslések szerint a kidobott ruhák körülbelül 90%-a hulladéklerakóba kerül vagy elégetik, és csak kis hányadát gyűjtik be szelektíven újrafelhasználás vagy újrahasznosítás céljából. Ezen az arányon kell javítani a jogszabályi változásoknak és a lakosság bevonásának köszönhetően.

A textilhulladék keletkezésének fő forrásai

A textilhulladék több forrásból származhat, de magasan a legnagyobb részét a háztartások adják. A főbb keletkezési források a következők:

• Háztartások (lakossági fogyasztás): Az otthonokban keletkező felesleges ruhák, cipők, lakástextilek (ágynemű, törölköző, függöny, plüssjáték stb.) jelentik a textilhulladék zömét. A fogyasztók által eldobott ruhaneműk és textíliák halmozódnak fel a szekrényekben, majd idővel egyszerre kikerülnek a szemétbe vagy lomtalanításra. A fast fashion kultúra – az olcsó, gyorsan cserélődő ruhadarabok vásárlása – miatt gyakran előfordul, hogy a megvett ruhákat nagyon rövid ideig hordjuk, utána kidobjuk. Ez a pazarló fogyasztás a lakossági textilhulladékot drámai módon növeli.

• Kereskedelem és szolgáltatások: Az üzletekben, kereskedelmi láncokban is képződik textilhulladék, például eladatlan vagy hibás árukészlet formájában. A ruházati boltok szezonváltáskor gyakran selejtezik a megmaradt ruhákat. Emellett a használt ruha kereskedelemben (turkálókban) is keletkezhet hulladék azokból a darabokból, amelyeket már nem lehet eladni. Ide sorolhatók a szolgáltatási szektor bizonyos szereplői is: például szállodák, vendéglátóhelyek, kórházak esetében időnként lecserélik a textíliákat (ágyneműt, törölközőt, munkaruhát), és a kiszolgált darabok hulladékká válhatnak, ha nem találnak nekik új gazdát.

• Ipari források (gyártás): A textilipari és ruházati cégek termelése során is keletkezik hulladék. Ilyen az anyagmaradék, szabászati hulladék, selejtes termék a varrodákban, konfekcióüzemekben. Magyarországon a klasszikus textil- és ruhaipar az elmúlt évtizedekben visszaszorult, de továbbra is működnek varró üzemek, bútorszövet- és szőnyeggyárak. Ezeknél a gyártásnál leeső textildarabok szintén a hulladékáramot növelik. Egyéb iparágak is generálhatnak textilhulladékot: például autóipar (autókárpitok, szigetelő filcek maradékai), bútoripar (kárpitanyagok), vagy akár a mezőgazdaság (fóliák, zsákok, geotextíliák formájában). Ezek az ipari textilhulladékok gyakran könnyebben elkülöníthetők és újrahasznosíthatók, mivel nagy mennyiségben, egy fajta anyagból keletkeznek, szemben a vegyes lakossági hulladékkal.

Összességében a fogyasztók által kidobott ruhák és lakástextilek jelentik a legnagyobb problémát, mivel ez szétszórtan, vegyesen keletkezik és nehéz összegyűjteni. Ezért is fontos a lakossági szemléletformálás és a könnyen elérhető gyűjtési lehetőségek biztosítása ennek a hulladékáramnak.

Gyűjtés és kezelés – hogyan gyűjtjük a textilhulladékot?

Jelenleg Magyarországon a textilhulladék gyűjtésének és kezelésének többféle módja létezik, de még kiforratlan rendszernek tekinthető. Az utóbbi években történtek előrelépések, azonban a legtöbb textil még mindig a vegyes szemétben végzi. Az alábbiakban áttekintjük a gyűjtési lehetőségeket és a hulladék kezelési módjait:

• Lomtalanítás: Sok háztartás a évi rendszeres lomtalanítás során szabadul meg a felesleges ruháktól, textilektől. A lomtalanítás alkalmával az utcára kitett kupacokban sajnos gyakran ott vannak a zsákokba gyűjtött használt ruhák is. Bár ez egy bevett szokás, nem ideális megoldás, mert a lomtalanított textil hulladék innentől jellemzően vegyes hulladékként kezeltetik. Ami a lomkupacra kerül, azt a közszolgáltató többnyire hulladéklerakóba vagy égetőbe viszi. Ráadásul az utcán ázott vagy szennyeződött ruhákat már nem lehet újrahasználni. A lomtalanítás tehát végső lehetőségként értelmezhető – jobb lenne megelőzőleg más módon megszabadulni a használt ruhától, mint hogy a szemétre kerüljön.

• Hulladékudvarok: 2023 óta jelentős előrelépés történt a textilhulladék begyűjtésében: ma már országszerte minden hulladékudvarban átveszik a textilhulladékot. A hulladékudvar egy olyan gyűjtőhely, ahová a lakosság ingyen leadhat különféle szelektált hulladékokat – így a használt ruhát, cipőt, textileket is. Korábban ez nem volt mindenhol elérhető: néhány éve még gondot okozott, hová tegye a lakosság szabályosan a megunt ruháit, mert a szeméttelepek nem vették át, a segélyszervezetek raktárai pedig tele voltak. 2023-tól a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. országos koncessziós vállalat koordinálásával a hulladékudvarok többségében kihelyezésre kerültek textilgyűjtő konténerek. Bárki, lakcímkártya felmutatásával (sőt, már ez a lakcím szerinti kötöttség is oldódott, országosan bárki bármelyik udvart használhatja), bejelentkezés nélkül leadhat akármennyi felesleges ruhát és textilt a kijelölt konténerbe. Ezekbe szinte mindenféle textília dobható: ruházat (kisdarabostól a nagydarabosig), lakástextil, plüss játék, fonalmaradék, cipő is mehet ide. Fontos, hogy az anyag tiszta és száraz legyen – az olajjal vagy vegyszerrel szennyezett rongyokat, textilt viszont nem veszik át, mert az már veszélyes hulladéknak minősülhet. A hulladékudvarokban gyűjtött textileket jellemzően elszállítják egy válogató és előkezelő üzembe (például a közép-dunántúli régióban a székesfehérvári Textrade Kft.-hez kerülnek), ahol szétválogatják és feldolgozzák azokat. A hulladékudvaros gyűjtés nagy előnye, hogy a textil nem keveredik más hulladékkal, így megmarad a tisztasága és alkalmas lesz újrahasznosításra. Ezért fontos tudni a lakosságnak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel ahelyett, hogy a ruhákat a vegyes kukába dobnák.

• Textilgyűjtő konténerek (utcai gyűjtőládák): Sokunk számára ismerősek lehetnek a ruhaadomány-gyűjtő konténerek, amelyeket gyakran áruházak parkolóiban vagy forgalmas közterületeken látunk. Ezek fémből készült, bedobónyílással ellátott konténerek, amelyeken általában jelzik, hogy használt ruha és cipő helyezhető el bennük. Magyarországon az elmúlt években egyre több ilyen konténer jelent meg. Korábban civil szervezetek (pl. Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat) és magáncégek (mint a Textrade Kft.) működtettek ilyen gyűjtőládákat. 2023-tól kezdve a MOHU Zrt. is nagy konténertelepítési programba kezdett: 2024 elejére mintegy 3000 textilgyűjtő konténer volt országszerte kihelyezve, és a tervek szerint 2027-re ez a szám 6000-re emelkedik, hogy minden 2000 főnél nagyobb településen legyen hozzáférhető textilgyűjtő. Az új konténerek modern, feltörésbiztos kialakításúak, kb. 250 kg textilt tudnak befogadni. A használatuk egyszerű: a felesleges ruhákat bezacskózva vagy ömlesztve bele lehet dobni. Ezek tartalmát a hulladékgazdálkodó cég (vagy alvállalkozója) rendszeresen üríti és elszállítja feldolgozásra. A konténerek egy része továbbra is magánszervezetek kezelésében van (például a Textrade is üzemeltet saját hálózatot), de a cél egy országos lefedettségű hálózat kiépítése. A konténeres gyűjtés azért praktikus, mert éjjel-nappal elérhető, önkiszolgáló módon lehet a ruháktól megválni, nem kell nyitvatartáshoz igazodni, mint a hulladékudvarnál. Ugyanakkor hátránya, hogy a lakosságnak külön el kell vinnie a cuccokat a konténerig, és sajnos előfordul, hogy oda nem illő dolgokat is bedobnak. Fontos, hogy csak tiszta, használható textilt tegyünk a konténerekbe, zsákba kötve, és ne tegyünk melléjük szemetet. A konténerben gyűlt ruhát szintén válogatóüzemekbe juttatják el.

• Újrahasználat és adományozás: A legjobb hulladék az, ami nem is keletkezik – a textíliáknál ez azt jelenti, hogy a megunt darabot ne szemétnek tekintsük, hanem adjunk neki esélyt egy második életre. Magyarországon egyre jobban terjed a szemlélet, hogy a használt ruha nem szemét! Számos lehetőség van adományozni vagy továbbadni a feleslegessé vált ruhákat:

  • A nagyobb segélyszervezetek (Máltai Szeretetszolgálat, Vöröskereszt, stb.) gyűjtenek ruhaadományokat rászorulók részére. Gyakran vannak adománygyűjtő akciók, karitatív ruhabörzék, különösen tél elején (kabátgyűjtés) vagy krízishelyzetek idején.

  • Adományboltok és turkálók is átvesznek jó állapotú használt ruhákat: pl. a Cseriti hálózat boltjai, vagy egyházi adományboltok, ahol a leadott ruhát olcsón értékesítik, a bevételt jótékonyságra fordítva.

  • Online piacterek és közösségi csoportok (pl. Facebook Marketplace, adok-veszek csoportok) révén közvetlenül elajándékozhatjuk vagy akár el is adhatjuk a megunt ruháinkat másoknak, akik szívesen hordják még azokat. Az ilyen újrahasználat meghosszabbítja a ruhák élettartamát és késlelteti, hogy hulladékként végezzék.

• Házhoz menő gyűjtés: Magyarországon egyelőre nincsen rendszeres házhoz menő szelektív textilgyűjtés (mint például a papír vagy műanyag esetében), ami azt jelenti, hogy a textilhulladékért nem jár külön kukásautó. Ennek oka, hogy a ruha nem olyan egyenletesen, folyamatosan képződő hulladék, mint mondjuk a konyhai hulladék – általában alkalmanként, rendszertelenül cserélődik a ruhatár, így ezt nehéz a heti rutinba illeszteni. Ezért a lakosság aktív közreműködésére van szükség, hogy saját maga vigye el a ruháit a megfelelő gyűjtőhelyre (konténerhez, hulladékudvarba vagy adománypontra). Néhány önkormányzat vagy civil akció keretében azonban előfordulnak eseti gyűjtések, amikor pl. tavasszal gyűjtőjáratot indítanak kifejezetten textilre, vagy rendezvényeken ruhaátvevő pontot üzemeltetnek.

A fentiek alapján látható, hogy egyre több lehetőség adódik a textilhulladék szelektív leadására Magyarországon, de a rendszer még új és a lakosság egy részének nem épült be a köztudatába. Fontos, hogy terjedjen az információ: használt ruhát ne a kukába dobjunk! Inkább vigyük el egy gyűjtőpontra vagy adjuk oda valakinek, mert így esély van rá, hogy újrahasznosul, ahelyett hogy környezetszennyező szemét legyen belőle.

Mire használják fel a begyűjtött textilhulladékot?

Felmerül a kérdés: ha szelektíven gyűjtjük a ruhákat és textíliákat, mi lesz azok sorsa? A textilhulladék újrahasználásának és újrahasznosításának számos útja van. Ideális esetben a jó állapotú darabok visszakerülnek a körforgásba ruhaként, a rosszabbakból pedig anyagában hasznosított termékek készülnek. Íme a főbb hasznosítási célok és módszerek:

• Újra viselhető ruhák (használtruha): A begyűjtött textilek legértékesebb része a jó állapotú, hordható ruha, cipő és lakástextil. Ezeket a válogató központokban külön szedik, minőség és típus szerint osztályozzák. A jobb minőségű, divatos darabok mehetnek hazai turkálókba vagy adományboltba eladásra, illetve külföldre exportálják őket (gyakran fejlődő országokba vagy Kelet-Európába, Afrikába) ahol még nagy keletje van az olcsó használt ruháknak. Így az a ruha, ami az egyik embernek hulladék, a másiknak erőforrás lehet. Becslések szerint a szelektíven gyűjtött ruhák kb. 50–60%-a újrahasználható eredeti funkciójában, azaz ruhaként hordható tovább. Ez a leginkább környezetkímélő megoldás, hiszen a ruha élettartama meghosszabbodik, és nem kell helyette újat gyártani (ami jelentős víz- és energiafelhasználással járna). Az adományozás is ide tartozik: a rászorulókhoz eljuttatott jó állapotú ruhák takarékossági és szociális célt is szolgálnak, egyszerre csökkentve a hulladékot és segítve embereken.

• Ipari törlőkendő és tisztítórongy: A textilhulladék jelentős részét olyan anyagok teszik ki, amelyek már nem alkalmasak ruhának, mert kopottak, foltosak, divatjamúltak vagy anyagukban sérültek. Ezek közül a pamut alapú, jó nedvszívó képességű textileket (pl. régi pólók, ágyneműk, frottír törölközők) kiválóan fel lehet használni ipari tisztítórongyként. Több hazai cég is specializálódott erre: nagy mennyiségben darabolják fel és bálázzák a tiszta textileket, majd ipari üzemeknek adják el, ahol olajat, gépeket törölnek vele. Az autószervizekben, gyárakban gyakran ilyen újrahasznosított rongyot használnak papírtörlő vagy új textil helyett. Éves szinten Magyarországon is több ezer tonna géptisztító rongy készül textilhulladékból. Ez jó példája a közvetlen újrahasznosításnak: egy már pólónak nem hordható anyag is lehet még hasznos, méghozzá egy teljesen más területen.

• Szigetelő- és töltőanyagok: A vegyes és gyenge minőségű textilek, illetve a vegyes anyagú (pl. műszálas) ruhák esetében a ruhaként való újrahasználat vagy rongyként való hasznosítás nem jön szóba. Ezeket gyakran mechanikai úton feldolgozzák: a textileket ledarálják, szálas anyaggá bontják. Az így nyert szálakat fel lehet használni szigetelőanyagként vagy tömőanyagként. Például léteznek olyan hang- és hőszigetelő panelek, filcek, amelyeket textilhulladékból (főleg pamut és gyapjú alapanyagból) préselnek össze – ezeket épületek szigetelésére vagy autók, gépek zajcsillapítására használják. Sok bútoripari termék (kanapék, matracok belső kárpitja) is tartalmaz újrahasznosított textilszálakból készült filcréteget. A darált textilt néha töltőanyagként is alkalmazzák, például boxzsákokban, hangszigetelő függönyökben, vagy akár újrahasznosított pamut szigetelés formájában házaknál. Bár Magyarországon nincs hatalmas textilújrahasznosító üzem, kisebb kapacitással működnek vállalkozások – például a mohácsi TESA Kft. – amelyek textilhulladékból gyártanak szigetelőpaplanokat, illetve a géprongy kategórián túlmutató új termékeket.

• Takarók, törlőrongyok, egyéb újrapaplanok: Bizonyos feldolgozó üzemek a használhatatlan textilek egy részéből durvább szövésű textiltermékeket állítanak elő. Például készülhetnek újrahasznosított takarók vagy pokrócok, amiket ipari vagy állattartási célra használnak (ilyen pokrócokkal csomagolnak törékeny árut szállításnál, vagy állatmenhelyeken alomként). Ezek általában vegyes színű, durva anyagú takarók, de fontos funkciót töltenek be és így hasznosul a hulladék. Emellett a lakosság is készíthet egyszerű törlőrongyokat otthon: például a nagyon elnyűtt pamut pólót fel lehet szabdalni konyharuhának, portörlőnek, felmosórongynak – így még utoljára szolgál mielőtt kidobjuk.

• Energetikai hasznosítás (égetés): Vannak textilhulladékok, amelyek sem ruhaként, sem anyagukban nem hasznosíthatók (pl. nagyon rossz állapotú műszálas ruhák, vegyes anyagú termékek, vagy szennyezett textilek). Ezeknél sokszor a hulladékégetés marad az egyetlen megoldás. Az égetés történhet kommunális hulladékégetőben, de gyakran inkább ipari kemencékben, cementgyárakban használják fel a textilhulladékot mint tüzelőanyag-kiegészítőt. Ennek az az oka, hogy a textil (főleg a műszálas, olajszármazék alapú anyagok) magas fűtőértékkel bírnak, közelít a barnaszénéhez. A cementipar például el tudja égetni a textil darálékot: ilyenkor a ruhák elégnek hőtermelés céljából, a hamu pedig beépül a cementbe. Az energetikai hasznosítás jobb, mint a sima lerakás – legalább energiát nyerünk vissza belőle –, de még mindig pazarlása egy értékes anyagnak. Cél, hogy a jövőben minél kevesebb textilt kelljen elégetni, és inkább magasabb szintű újrahasznosítás valósulhasson meg.

• Újrahasznosítás ruha formájában (textil-újratextil): A textilhulladék szent grálja lenne, ha a kidobott ruhákból új ruhákat lehetne gyártani. Jelenleg sajnos ez nagyon kezdetleges szinten valósul csak meg. Ennek oka, hogy a ruhák anyaga sokféle (pamut, poliészter, elasztán keverék stb.), és nehéz visszabontani őket tiszta alapanyaggá. Kémiai újrahasznosítási kísérletek folynak (például a cellulóz alapú textileket oldószerrel új rosttá alakítani – ilyen technológia a világban már létezik, pl. újrahasznosított műselyem formájában), de Magyarországon ilyen üzem nincs, és globálisan is a textilnek csak alig 1%-ából lesz új ruha. Vannak ugyan ruhaipari vállalatok (pl. a H&M), amelyek gyűjtik a használt ruhákat és azt kommunikálják, hogy új kollekció készül belőlük, de a valóságban ennek csak kis töredéke válik ténylegesen ugyanazon minőségű textillé. Mindenesetre a kutatások folynak, és remélhetőleg a jövőben egyre nagyobb arányban lesz lehetséges a textilszálak körforgása. Addig is marad a fenti downcycling (visszaminősített hasznosítás) – de még ez is sokkal jobb, mintha a hulladéklerakóban végezné a textil.

Összefoglalva: a begyűjtött textilhulladék túlnyomó többsége valamilyen formában hasznosul, ha megfelelően szétválogatják. A tapasztalatok szerint akár a textil 90-99%-a újrahasznosítható vagy újra felhasználható, és csupán kis hányada az, amit végül el kell temetni a lerakóban. Ehhez azonban elengedhetetlen a szelektív gyűjtés és az alapos szétválogatás. Ha a ruha a kommunális szemétbe kerül, akkor biztosan kárba vész az anyag, de ha külön gyűjtjük, esély nyílik rá, hogy ruházati cikk, ipari alapanyag vagy energiaforrás legyen belőle.

Pozitív eredmények és előrelépések (2020–2025)

A 2020–2025 közötti időszakban számos pozitív változás indult el Magyarországon a textilhulladék kezelése terén. Ezek az eredmények remélhetőleg megalapozzák, hogy a jövőben hatékonyabb és körforgásosabb módon bánjunk a használt textilekkel. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb előrelépéseket:

• Jogszabályi változások és uniós irányelvek: Az Európai Unió új hulladékkezelési szabályai között kiemelt helyen szerepel a textilhulladék ügye. Ennek eredményeként 2025. január 1-től az EU-ban minden tagállam számára kötelező a textil és ruha hulladék elkülönített gyűjtése. Magyarország ezt időben átvette: a hazai hulladékgazdálkodási törvényekbe is beépült ez a kötelezettség. Emellett uniós szinten megszületett a Textilstratégia, amely szigorúbb intézkedéseket sürget a túltermelés és túlfogyasztás visszafogására. Az Európai Parlament 2024-ben javasolta, hogy a ruházati termékek gyártóira is terjesszék ki a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) elvét – eszerint a gyártóknak és forgalmazóknak hozzá kell járulniuk anyagilag ahhoz, hogy az általuk piacra hozott textíliák begyűjtése és újrahasznosítása megoldott legyen. Magyarország 2023 júliusától be is vezetett egy új koncessziós hulladékgazdálkodási rendszert, melyben a MOHU Zrt. lett a felelős a lakossági hulladékok kezeléséért, finanszírozását pedig részben a gyártók befizetései adják. Ezek a lépések jogi és gazdasági keretet adnak ahhoz, hogy a textilhulladékot komolyabban vegyék, és megjelenjen a felelősség a termék életciklusának végén is.

• Gyűjtőhálózat bővülése: Az elmúlt években látványosan bővült a textilgyűjtő infrastruktúra. 2020 körül Magyarországon nagyságrendileg 1000–1500 gyűjtőkonténer működött – főként magáncégek és civil szervezetek révén. 2023–2024-ben a MOHU bejelentette, hogy három éven belül 4500 új textilgyűjtő konténert telepít országszerte, ami a korábbi szám többszöröse. Már 2024 tavaszán is több száz új konténer jelent meg, sok településen először vált elérhetővé ilyen szolgáltatás. A hulladékudvarok száma és nyitvatartása is bővült: ma már szinte minden városban van legalább egy hulladékudvar, ahol átvesznek textilt is, és sok helyen heti 3-4 nap helyett heti 5-6 nap is nyitva tartanak, hosszabb nyitvatartási idővel, hogy bárki odaviheti a holmiját munkaidő után is. Összességében javult a hozzáférhetőség: egyre kevesebb kifogás lehet amiatt, hogy "nincs hová tenni a ruhákat" – mert valószínűleg a közelben vagy a következő városban már van konténer vagy hulladékudvar.

• Növekvő begyűjtési arányok: Bár a kiinduló helyzet nem volt kedvező (Magyarországon korábban a textilnek csak töredéke – évi néhány ezer tonna, kb. 5-10% – került szelektív begyűjtésre, a többi mind vegyes hulladékban landolt), mostanra ez az arány javulni látszik. 2024-ben a MOHU szakemberei jelentős növekedésről számoltak be: a lakosság által szelektíven leadott textilhulladék mennyisége 2023-ról 2024-re számottevően megnőtt. Ez azt jelenti, hogy egyre többen viszik ruhagyűjtő helyre a felesleges textileket ahelyett, hogy kidobnák. Uniós összehasonlításban ugyan Magyarország még mindig nem tartozik az élmezőnybe – pl. Belgiumban, Luxemburgban a textil felét visszagyűjtik, nálunk ez az arány egyelőre valószínűleg 15% alatt van –, de a trend biztatóan javuló. A növekvő begyűjtés együtt jár azzal is, hogy egyre több textilhulladék kerül újrahasznosításra ahelyett, hogy lerakóba menne.

• Civil programok és kezdeményezések: Számos civil szervezet, alapítvány és közösség karolta fel a fenntartható divat és textil újrahasználat ügyét az utóbbi években. A Fenntarthatósági Témahét programjai, a környezetvédő szervezetek kampányai (pl. Humusz Szövetség, Greenpeace, Fashion Revolution Magyarország) mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nyilvánosság figyelmét felhívják a ruhatúlhasználat problémájára. Tartottak ruhacseréket, előadásokat a fast fashion hatásairól, workshopokat az upcycling (kreatív újrahasznosítás) témában. Nőtt a közösségi megmozdulások száma is: egyre gyakoribbak a ruha-cserebere események, ahol bárki elviheti a megunt ruháit és válogathat másokéból, pénz fizetése nélkül. Ilyen rendezvényeket szerveznek helyi közösségek, egyetemisták, művelődési házak is. Emellett létrejöttek közösségi varróműhelyek és javító műhelyek (Repair Café jelleggel), ahol a lakosok megtanulhatják megjavítani a ruháikat vagy átalakítani, ezáltal is csökkentve a hulladékot. A civil szféra tehát aktívan dolgozik a szemléletformáláson: ma már nem ciki használt ruhát hordani, sőt kifejezetten trendi lett a vintage és turkáló ruhák viselése a fiatalok körében is. Ez kulturális változás, ami hosszú távon a hulladékcsökkentés alapja.

• Sikertörténetek a feldolgozásban: Magyarországon bár nincs túl sok újrahasznosító üzem, a meglévők eredményesen működnek. A székesfehérvári Textrade Kft. például már évek óta piacvezető a régióban: évente 40 ezer tonna körüli használt ruha feldolgozását végzi, aminek 99%-át hasznosítja valahogy, és csak 1% megy ténylegesen hulladékba. Ők korszerű válogatócsarnokkal rendelkeznek, sok munkahelyet teremtve (200 fő válogató dolgozó is foglalkozik a ruhákkal). Egy másik példa a Temaforg Kft. Kunszentmiklóson, akik évi 4-5 ezer tonna textilt dolgoznak fel géprongynak. Az is eredmény, hogy a külföldről behozott használtruha bálák egy részét is itt válogatják, tehát a hazai kapacitás évről évre bővül. Technológiai fejlesztések is indultak: szó van kísérleti textilújrahasznosító üzemek létesítéséről (pl. textilszálból kémiai úton nyert új alapanyag előállítása). Mindez azt mutatja, hogy ipari oldalon is kezdik felismerni a lehetőséget a textilhulladékban mint nyersanyagban.

Összességében a 2020–2025 közötti időszakban megtett lépések – legyenek azok törvényi változtatások, a gyűjtőhálózat kiépítése, civil akciók vagy ipari beruházások – pozitív hatásúak. Elindult egy folyamat a körforgásos textilgazdaság irányába. Persze még messze vagyunk a megoldástól, de a trendek azt mutatják, hogy egyre több figyelem és erőforrás jut ennek az egykor elhanyagolt hulladéktípusnak a kezelésére.

Jelenlegi hiányosságok, problémák, akadályok

Minden előrelépés ellenére a textilhulladék kezelésében még számos probléma és kihívás áll előttünk. Fontos ezekre rávilágítani, hogy lássuk, min kell javítani a közeljövőben:

• Alacsony gyűjtési arány és lefedettség: Bár javul, de még mindig a textilhulladék nagyobb része nem jut el szelektív gyűjtőbe. Vidéken vagy kisebb településeken sok helyen nincs a lakosság számára könnyen elérhető konténer, és nem mindenki tud autóval hulladékudvarba menni. Ahol van is konténer, előfordul, hogy ritkán ürítik, tele van, vagy nem megfelelően használják. A begyűjtési arány tehát országos szinten még mindig nagyon alacsony (becslések szerint 10% körüli, vagy az alatti) – a maradék 90% sajnos a vegyes szemétben végzi. Infrastruktúra-fejlesztésre továbbra is szükség van, különösen a vidéki térségekben.

• Hiányos lakossági ismeretek és szemlélet: Sokan nem tudnak a textilgyűjtés lehetőségéről, vagy nem törődnek vele. Akinek kéznél sincs konténer, hajlamos egyszerűen kidobni a ruhát a kommunális kukába. A lomtalanításkor is gyakran látni, hogy a ruha megy a szemét közé, mert "úgyis elviszik". Még mindig elterjedt az a nézet, hogy a szakadt, foltos ruha "úgysem kell senkinek" – holott anyagában még hasznosítható lenne. Szemléletformálás híján sokan nem veszik a fáradságot a külön gyűjtésre. Ugyanakkor attól is tartanak néhányan, hogy „mi lesz a ruhámmal, visszaélnek vele?” – tehát bizalmatlanság is akad a gyűjtés iránt. Ezen csak oktatással, kommunikációval lehet változtatni: tudatni kell az emberekkel, hogy miért fontos ez, és megnyugtatni őket, hogy a leadott ruha jó helyre kerül.

• A keletkező hulladék mennyisége továbbra is túl nagy: Hiába a gyűjtés javulása, ha évről évre több ruhát vásárolunk és dobunk ki, a probléma gyökere nem szűnik meg. A fast fashion miatt rengeteg olcsó ruhát halmozunk fel, amiket alig hordunk. Egy felmérés szerint egy átlagos európai ruhatárának 30%-át csak egyetlen alkalommal viseli; utána a ruha a szekrény mélyén végzi, majd megy a kukába. Ez fenntarthatatlan. A túlzott fogyasztás visszafogása nélkül nehéz lesz lépést tartani hulladékkezelési oldalon. Tehát a megelőzésben (reduce) is van hiányosság – a lakosságot rá kell ébreszteni a tudatos vásárlás és a minőségre törekvés fontosságára. Inkább vegyünk kevesebb, de jobb ruhát, amit tovább hordunk, mert így kevesebb hulladék képződik. Jelenleg azonban az olcsó divat diktál, és a hulladékmennyiség ezzel együtt nő.

• Gyenge minőségű és kevert anyagú ruhák: Az utóbbi években a ruhák átlagos minősége romlott – sok a gyenge anyagú, gyorsan tönkremenő darab. Az ilyen ruhák hamar hordhatatlanná válnak, így nem adhatók tovább, azonnal hulladék lesz belőlük. Ráadásul anyaguk (pl. 100% poliészter vagy kevert szál) miatt korlátozottan hasznosíthatók: a műszálas anyag nem jó rongynak, és szigetelőanyagnak se olyan kiváló. A kevert anyagokat (pl. pamut+poliészter+elasztán) nehéz feldolgozni, mert több komponensűek. Ezért sokszor ezek mennek az égetőbe. Tehát probléma a divatipar termékeinek összetétele is – a tervezésnél nem szempont, hogy újrahasznosítható legyen. Ezen a téren hiányosság a gyártói felelősség: jelenleg a gyártók nem igazán ösztönzöttek arra, hogy könnyen újrafeldolgozható ruhákat készítsenek (pl. 100% pamut, 100% poliészter monomateriál termékek). A jövő kihívása ezt ösztönözni – de most még a hulladékkezelők viszik a terhet.

• Munkaerőigényes válogatás: A textilhulladék feldolgozása nagyon sok kézi munkát igényel. A gépek nem tudják teljesen automatikusan szétválogatni a különböző anyagú és minőségű ruhákat – ehhez emberek kellenek, akik végignézik a darabokat, kategorizálják, gombot, cipzárt eltávolítanak, stb. Ez munkaigényes és költséges folyamat. Magyarországon egyelőre rendelkezésre áll a munkaerő ehhez (pl. a Textrade több száz alkalmazottal végzi), de ha a mennyiség ugrásszerűen nő, kérdés, hogy lesz-e kapacitás minden textilt átválogatni. Ha nem, akkor a hulladék egy része ismét hasznosítás nélkül maradhat. Fejleszteni kell tehát a technológiákat (optikai szortírozó gépek, anyagfelismerő rendszerek), hogy hatékonyabb legyen a feldolgozás. Jelenleg ez még egy szűk keresztmetszet.

• Export és import paradoxon: Érdekes probléma, hogy miközben a hazai lakosságtól viszonylag kevés használtruha gyűlik össze (még ~10 ezer tonna/év körül), addig a feldolgozó kapacitás (pl. Textrade) ennek a többszörösét, 40 ezer tonnát is fel tud dolgozni évente. Ők ezért importálnak Nyugat-Európából rengeteg használt ruhát, mert ott több gyűlik össze. Ez persze jó, mert a kapacitás nem megy veszendőbe, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy a hazai gyűjtés fejlesztésével bőven lenne még tér kitölteni ezt a kapacitást magyar hulladékkal, ahelyett, hogy importálunk. A másik oldalról nézve: a Magyarországról begyűjtött használtruha egy része exportálásra kerül (amit nem tudunk itthon újrahasználni, azt eladják Afrikába stb.). Ez gazdaságilag rendben van, de etikai kérdéseket is felvet, hiszen tulajdonképpen más országokba visszük a hulladékunkat, ahol lehet, hogy végül lerakóban végzi. Ezek a nemzetközi aspektusok arra utalnak, hogy globális együttműködésre is szükség van a textilhulladék kezelésében, nem csak egy ország szintjén.

• Hiányzó újrahasznosító ipar: Bár vannak jó feldolgozó cégek itthon, bizonyos magasabb szintű újrahasznosítási technológiák hiányoznak Magyarországról. Nincs például textilüzem, ami a használt ruhából új fonalat készítene (mechanikusan vagy vegyileg). Ha lenne is, kérdés, lenne-e rá elég alapanyag és megtérülne-e. Ezek a beruházások nagyok és kockázatosak. Jelenleg így a hazai textilhulladék feldolgozása főleg a válogatásra, rongykészítésre, szigetelésre és égetésre korlátozódik. Innovációra és befektetésre lenne szükség, hogy fejlődjön ez a szektor, különben mindig marad egy része a hulladéknak, amivel nem tudunk mit kezdeni.

Összességében a fő hiányosság az, hogy túl sok a keletkező textilhulladék, és túl kevés még a hatékony, mindenre kiterjedő megoldás. Még mindig a legegyszerűbb út a szemétbe dobás, amin változtatni kell. A rendszert működőképessé kell tenni országos szinten: kell infrastruktúra, kell tudatosság, kell piac az újrahasznosított termékeknek, és persze a legjobb az lenne, ha kevesebb felesleges textil termelődne. Ezek a kihívások meghatározzák a következő évek teendőit.

Inspirációs ötletek – hogyan kapcsolódhat be a lakosság?

A textilhulladék csökkentése és az újrahasznosítás sikeressége nagyban múlik rajtunk, fogyasztókon. Mit tehet egy átlagember annak érdekében, hogy kevesebb ruha végezze hulladékként? Hogyan lehetünk részei a megoldásnak a mindennapokban? Íme néhány inspiráló ötlet és jó gyakorlat, amivel bárki hozzájárulhat a probléma enyhítéséhez:

• Tudatos vásárlás és gardróbrendezés: Kezdjük ott, hogy vásárlás előtt gondoljuk át, valóban szükségünk van-e az új ruhadarabra. Próbáljunk ellenállni a gyors divat csábításának, ne csak az akciók és trendek miatt vegyünk meg valamit. Fektessünk a minőségbe a mennyiség helyett – egy tartós, jó minőségű kabátot évekig hordhatunk, míg egy olcsó darab lehet, hogy egy szezon után kuka. A gardróbunkat időnként rendezzük át: ami egy éve nem volt rajtunk, azt nagy eséllyel nem is fogjuk hordani. Ezeket a darabokat különítsük el és hozzuk meg a döntést, hogy megvalunk tőlük – így elkerüljük a felesleges halmozást. A kevesebb ruhamennyiség átláthatóbb, könnyebben kombinálható – ez a kapszulagardrób szemlélet segít minimalizálni a túlvásárlást és a hulladékot.

• Adományozás és jótékonykodás: A megunt, de jó állapotú ruháinkkal óriási segítséget nyújthatunk másoknak. Keressünk a közelben olyan szervezetet vagy gyűjtőpontot, ahol szívesen fogadják a ruhákat – lehet ez egy családsegítő központ, hajléktalanszálló, gyerekotthon vagy karitatív szervezet. Sok helyen például kihelyezett adománydobozok vannak, ahol leadhatjuk a kinőtt gyerekruhát vagy a felesleges kabátot, amit aztán rászorulók kapnak meg. A tél közeledtével különösen nagy szükség van kabátokra, takarókra a nehéz sorsú családoknak. Ne feledjük: ami nekünk felesleges, az másnak kincs lehet! Az adományozás nemcsak a hulladékot csökkenti, de közvetlenül segít embereken, és jó érzéssel tölt el minket is.

• Használtcikk-csere és közösségi megosztás: Szervezzünk ruhacseréket a baráti körben vagy a munkahelyen! Hívjuk össze az ismerősöket, hogy hozzák el jó állapotú, megunt ruháikat, és rendezzünk csereberét. Mindenki találhat valami érdekeset a másik holmijai közt, amit szívesen hazavisz, és a végén a megmaradt ruhákat közösen elvihetjük egy adománypontra. Az ilyen csereprogramok szórakoztató közösségi események is, és teljesen ingyen juthatunk új ruhákhoz anélkül, hogy bármi a szemétbe kerülne. Hasonlóképp használjuk az online közösségeket: számos Facebook-csoport van (pl. “Ruha csere-bere”), ahol fotókkal feltehetjük, amire már nincs szükségünk, és cserébe kérhetünk valamit. Így meghosszabbítjuk a ruhák életét és körforgásban tartjuk őket ahelyett, hogy kidobnánk.

• Kreatív újrahasznosítás (upcycling): Engedjük szabadjára a kreativitásunkat és adjunk új funkciót a régi textilnek! Számtalan DIY ötlet van: a kinyúlt pólóból lehet például bevásárló szatyor (csak levágjuk az ujját, nyakát, összevarrjuk az alját – máris kész a táska), a megkopott farmernadrágból csinálhatunk rövidnadrágot vagy épp divatos táskatartót. A foltos pólók anyagából készíthetünk törlőrongyokat vagy felmosófejet. A szép mintájú anyagú ruhákból varrhatunk díszpárnahuzatot, takarót vagy patchwork (foltvarrott) terítőt. Akinek van varrógépe és egy kis ügyessége, szinte végtelen lehetőség nyílik: egy régi férfiingből női blúzt kreálni, több megunt ruhát összevarrni egy egészen új stílusos darabbá, farmerek szárából telefontartót készíteni, stb. Az internet tele van ötletekkel és útmutatókkal az ilyen kreatív projektekhez. Nem kell profi dizájnernek lenni; már azzal is sokat tettünk, ha mondjuk levágjuk egy hosszú ruha alját, és így újat alkotunk belőle ahelyett, hogy kidobnánk. Az upcycling amellett, hogy egyedi tárgyakat eredményez, abban is segít, hogy más szemmel nézzünk a tárgyainkra – ne hulladékként, hanem alapanyagként.

• Közösségi varróműhelyek és javítóműhelyek: Ha nem vagyunk járatosak a varrásban, érdemes felkeresni a környékünkön működő közösségi varróműhelyt vagy javítószolgálatot. Sok nagyvárosban vannak már olyan műhelyek, ahol jelképes összegért vagy akár ingyen segítenek megvarrni, méretre igazítani a ruhákat. Néhány civil szervezet időszakosan tart ruhajavító workshopokat, ahol szakemberek mutatják meg, hogyan kell például cipzárt cserélni, lyukat stoppolni, gombot felvarrni. Ezek az apró praktikák meghosszabbítják a ruhák élettartamát, így később lesz belőlük hulladék. A régi időkben természetes volt a foltozás, stoppolás – hozzuk vissza ezt a szokást! Büszkén viselhetünk egy kreatívan megfoltozott nadrágot, hiszen az a tudat, hogy saját kezűleg mentettük meg a ruhát a kukától, jó érzéssel tölt el. Ráadásul ezzel is csökkentjük az újonnan vásárolt ruhák miatti környezeti terhelést.

• Használt ruha boltok és vintage divat: Támogassuk a másodkézből vásárlást! Ha új ruhára van szükségünk, nézzünk szét először használtruha üzletekben, turkálókban vagy online piactéren. Rengeteg kincsre bukkanhatunk töredék áron, és ezzel nem teremtünk újabb hulladékot, hiszen egy meglévő darabot hasznosítunk újra. Ma már a fiatalok körében is trendi turiból öltözködni – egyedi stílust alakíthatunk ki, miközben fenntartható módon fogyasztunk. Sok influenszer és divatblogger is népszerűsíti a “thrifting”-et, azaz a használtruha-vadászatot. Emellett egyre több ruhakölcsönző és közösségi gardrób szolgáltatás is megjelenik: bizonyos alkalmi ruhákat (báliruha, jelmez) felesleges megvenni egyszeri használatra, inkább béreljük vagy kölcsönözzük ki őket. Minden ilyen gyakorlat csökkenti az új ruha iránti keresletet, így a hulladék keletkezését is.

• Komposztálható textil és okos választás: Ha van rá lehetőségünk, válasszunk természetes anyagú ruhákat (pamut, len, gyapjú) a műszálas helyett. Egyrészt ezek tovább bírják, másrészt a 100% pamut vagy len textil akár komposztálható is lehet, ha már máshogy nem tudjuk hasznosítani (persze ez csak kis léptékben, otthoni körülmények közt értelmezhető, ipari szinten nem jellemző). Mindig olvassuk el a ruhacímkét: tudatosítsuk, milyen anyagból van a ruhadarab, mert ez befolyásolja a jövőbeni újrahasznosíthatóságát. Ha tehetjük, támogassuk azokat a márkákat, amelyek környezetbarát anyagokat és gyártási módot alkalmaznak, illetve visszaveszik a használt ruhát (például vannak üzletek, ahol kupon jár a régi ruha leadásáért). Ez segít abban, hogy a gyártók is lássák, a vásárlóknak fontos a hulladék sorsa.

• Információ megosztása és példamutatás: Végül, de nem utolsósorban: terjesszük a jó példát a családban, ismerősi körben! Hívjuk fel mások figyelmét, ha tudunk egy ruha-gyűjtő akcióról vagy új konténer telepítéséről a városban. Bátorítsuk egymást a ruhacsere megszervezésére vagy közös turizásra. Ha mi magunk odafigyelünk és kreatívan kezeljük a ruháinkat, azzal példát mutatunk a gyermekeinknek is arra, hogy a fenntarthatóság a mindennapok része. Posztolhatunk a közösségi médiában a saját upcycling projektjeinkről, ezzel inspirálva másokat is. A változás sokszor alulról indul: ha látják, hogy egyre többen ügyelnek a ruháik sorsára, az ragadós lesz. Egy ember erőfeszítése is számít, de ha sokan csatlakoznak, annak már komoly hatása van.

Összegzésként: a textilhulladék problémája összetett, de mindenki tehet ellene a maga szintjén. A 2020–2025 közti időszakban Magyarország megtette az első lépéseket egy tudatosabb, körforgásosabb textilgazdálkodás felé, de a siker azon múlik, hogy mi, fogyasztók hogyan változtatunk a szokásainkon. Vásároljunk megfontoltan, használjuk és szeressük a ruháinkat tovább, adjuk tovább vagy alakítsuk át őket, és ha már végképp hulladék, akkor dobjuk a megfelelő helyre. A divat lehetne fenntartható is – rajtunk múlik, hogy a jövőben ne a szemétdombokat gazdagítsuk vele, hanem kincsként tekintsünk a textilre, amit újra és újra hasznosítani tudunk.

Források

• Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 (Kormányszervek, 2020) – Statisztikák és előírások a textilhulladék kezelésérőlfaolex.fao.orgfaolex.fao.org

• Pénzcentrum.hu – "Megszólalt a MOHU: nagy változás élesedett 2025-ben, erről minden magyar lakosnak tudnia kell" (2025.02.17.) – Interjú Plánder Norberttel a textilgyűjtés felfutásáról, új konténerekről és hasznosítási arányokrólpenzcentrum.hupenzcentrum.hu

• G7.hu – "Rákapcsoltak a magyarok a ruhavásárlásra, a Mohu felpörgeti a visszagyűjtést" (2025.02.18.) – Cikk a ruhavásárlási szokások növekedéséről, EU-s összehasonlító adatokkal és a textilhulladék szelektív gyűjtésének fontosságárólg7.hug7.hu

• Világgazdaság – "Beteríti az országot textilhulladék-konténerrel a Mohu" (2024.04.30.) – Hír a MOHU konténertelepítési programjáról, Textrade szerepéről és uniós stratégiákrólvg.huvg.hu

• Kék Bolygó Alapítvány – "Mi lesz a használt ruhákkal?" (2022.08.30.) – Ismeretterjesztő cikk a fast fashion hatásairól, a ruhagyártás ökológiai lábnyomáról és a hazai textilhulladék mennyiségéről (évi 60–80 ezer tonna)kekbolygoalapitvany.hukekbolygoalapitvany.hu

• Feol.hu – "Nem újdonság, de fontos: a textilhulladék is leadható a hulladékudvarokban" (2024.04.16.) – Beszámoló a lakossági hulladékudvaros textilgyűjtés bevezetéséről, a Depónia Kft. gyakorlatáról és tanácsokról a helyes leadáshozfeol.hufeol.hu