Kórházi hulladékok

A kórházak élete nem csak gyógyításból áll: nap mint nap különféle hulladékok születnek, amelyeket nem lehet “csak úgy” kidobni. Van köztük teljesen ártalmatlan szemét – és van olyan is, amely fertőző, mérgező vagy akár radioaktív. Röviden átvesszük, milyen típusok vannak, hogyan kezelik őket, milyen kockázatokkal járhat a hibás eljárás, és mit üzen a 2025-ös jászberényi eset.

Milyen hulladékokról beszélünk?

Az egészségügyben hét nagy csoporttal találkozunk:

• Fertőző: véres kötszerek, testnedvvel szennyezett anyagok.

• Patológiai: szövetek, szervek.

• Éles/szúrós: tűk, pengék – zárt, átszúrhatatlan dobozban a helyük.

• Veszélyes vegyi: oldószerek, fertőtlenítők, nehézfémek.

• Gyógyszer- és citotoxikus: lejárt, kiömlött készítmények, kemoterápiás maradékok.

• Radioaktív: izotópos vizsgálatok, kezelések nyomai.

• Általános (nem veszélyes): a kórházak “háztartási” szemetének nagy része ide tartozik.

Lényeges arány: a kórházi hulladék többsége nem veszélyes; a problémás rész jellemzően a fertőző és a vegyi/gyógyszeres hányad.

Világszinten évi több millió tonna egészségügyi hulladék keletkezik. Magyarországon ennek töredéke, de így is számottevő: nagyjából tízezres tonnamennyiség évente. A COVID-időszak jól megmutatta, mennyire ingadozhat a mennyiség: a védőeszközök, tesztek, eldobható felszerelések hullámszerűen növelték a terhelést.

Mit jelent a “szabályos kezelés”?

A folyamat négy pillére:

1. Szelektálás helyben – külön zsákok és dobozok, egyértelmű jelöléssel.

2. Gyors elszállítás – a fertőző hulladékot általában 48 órán belül ki kell vinni az intézményből (hűtve tovább tartható).

3. Engedélyes szállítás – speciális járművek, dokumentált útvonal, teljes nyomon követés.

4. Ártalmatlanítás –

   • a fertőzők nagy részét előkezelik/sterilizálják (pl. gőzzel, aprítással), és ezután közönséges hulladékként kezelhető;

   • a gyógyszer-, citotoxikus és egyes vegyi tételek égetőbe kerülnek, korszerű füstgáztisztítással;

   • a radioaktív hulladék külön, szigorú rendben mozog.

A hibás kezelésnek hús-vér következményei vannak:

• Fertőzések, tűszúrásos balesetek a dolgozóknál és bárkinél, aki kapcsolatba kerül a hulladékkal.

• Mérgező expozíció – gyógyszermaradványok, vegyszerek, nehézfémek környezeti és egészségkárosító hatása.

• Víz-, talaj-, levegőszennyezés – különösen primitív égetésnél.

• Antibiotikum-rezisztencia erősödése, ha a hatóanyagok kontrollálatlanul kijutnak.

• A kórházi szemét 80–85%-a jellemzően nem veszélyes – a kulcs a jó szelektálás.

• A “kesztyűhegyek” komoly részarányt képviselnek; az ésszerűsített kesztyűhasználat mérhetően csökkenti a mennyiséget.

• Fertőző osztályon minden szemét veszélyesnek számít.

• Egyre több helyen nem égetnek, hanem sterilizálnak – tisztább, kisebb kibocsátású megoldás.

Jászberény, 2025 

Jászberény külterületén illegálisan lerakott, feltehetően kórházi textilhulladékra bukkantak. A kényelmetlen igazság: ha a lánc bármelyik pontja – szelektálás, szállítás, ártalmatlanítás – kicsúszik a kontroll alól, a problémából gyorsan közegészségügyi kockázat lesz. A történet üzenete három szóban: nyomon követés, ellenőrzés, éberség – beleértve a lakossági bejelentéseket és a nemzetközi együttműködést is.

A kórházi hulladékok kezelése nem adminisztratív nyűg, hanem élet- és környezetvédelem. A megelőzés (takarékos eszközhasználat, következetes szelektálás), a gyors és szakszerű logisztika, valamint a korszerű ártalmatlanítás együtt adják azt a védőhálót, amelyre mindannyian támaszkodunk – még ha nem is látjuk nap mint nap.