Elavult légkondicionálók hulladékkezelése Magyarországon

Az elöregedett, már nem korszerű légkondicionáló berendezések megfelelő hulladékkezelése kiemelten fontos környezetvédelmi és jogi szempontból. Különösen a nyári karbantartási időszakban, amikor sok háztartásban cserélik le a régi készülékeket új, energiahatékonyabb modellekre, megnövekszik a keletkező klímaberendezés-hulladék mennyisége. A nem szakszerűen kezelt légkondicionáló hulladék súlyos károkat okozhat: az ilyen berendezések veszélyes anyagokat tartalmaznak, amelyek kikerülve szennyezhetik a környezetet. Az alábbiakban áttekintjük a hazai szabályozást, a gyűjtési és kezelési lehetőségeket, a régi klímák veszélyes összetevőit, az újrahasznosítás és ártalmatlanítás módjait, valamint bemutatunk néhány magyarországi hulladékkezelő szervezetet, amelyek ezzel foglalkoznak.

Magyarországon szigorú jogszabályok írják elő az elhasznált elektronikai berendezések – így a légkondicionálók – hulladékkezelését. A 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról és az annak végrehajtását szolgáló kormányrendeletek (különösen a 197/2014. (VIII. 1.) Korm. rendelet) biztosítják az uniós WEEE-irányelv (elektronikai hulladékokra vonatkozó előírások) hazai alkalmazását. Ezek a jogszabályok deklarálják a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) elvét az elektromos és elektronikus berendezésekre: a termék gyártójának/importőrének felelőssége gondoskodni a termék életciklusa végén keletkező hulladék kezeléséről (finanszírozás és szervezés szintjén). 2023 júliusától Magyarországon új EPR-rendszer indult, melynek keretében a gyártók által fizetett EPR-díjakat egy koncessziós társaság, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. szedi be és koordinálja az országos e-hulladék kezelést 

A gyártói felelősség jegyében a forgalmazóknak és gyártóknak biztosítaniuk kell a hulladékká vált készülékek visszavételét. Ennek egyik fontos eleme, hogy új készülék vásárlásakor a kereskedő köteles átvenni a régi berendezést a vásárlótól díjmentesen. Ez azt jelenti, ha valaki új légkondicionálót vesz, a bolt (vagy az online forgalmazó kiszállításkor) jogszabály alapján köteles gondoskodni arról, hogy a lecserélt régi készüléket begyűjtsék és megfelelő hulladékkezelőhöz eljuttassák. Ezen túl a jogszabályok előírják, hogy az elhasznált berendezéseket külön kell gyűjteni, nem szabad a települési vegyes hulladékkal együtt kezelni. A hulladékká vált klímák a bennük lévő hűtőközeg miatt jellemzően veszélyes hulladéknak minősülnek, így a szállításukat és kezelésüket csak megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozások végezhetik. A veszélyes hulladékok szállítását minden esetben kísérőjeggyel (ún. "SZ lap") kell dokumentálni, amely nyomon követi a hulladék útját a termelőtől a végső kezelőig. A hűtőközeget (klímagázt) tartalmazó berendezések kezelését külön ágazati szabályok is szabályozzák: az EU F-gáz rendelet és a hazai végrehajtási rendelkezések alapján minden ilyen berendezést a Nemzeti Klímavédelmi Hatóságnál (NKVH) nyilván kell tartani, és csak engedéllyel rendelkező hűtőtechnikai szakember bonthatja szét, végezheti a gáz lefejtését. Összességében a jogi keretek célja, hogy a régi légkondicionálókat a lehető legbiztonságosabban gyűjtsék be és a lehető legnagyobb arányban hasznosítsák újra, megfelelve az uniós hulladékgazdálkodási céloknak.

Visszagyűjtési és hulladékkezelési lehetőségek a gyakorlatban

Hogyan szabadulhatunk meg környezetkímélő módon egy kiszuperált klímaberendezéstől? Magyarországon több lehetőség is adott a lakosság számára a használt légkondicionálók leadására. Az egyik legkézenfekvőbb módszer az előzőekben említett csereakció az üzletekben: ha új légkondicionálót vásárolunk, a régi készüléket átadhatjuk a kereskedőnek, aki gondoskodik az elszállításáról és megfelelő kezeléséről. Számos műszaki áruház (pl. MediaMarkt, Euronics, stb.) évek óta működtet ilyen visszavételi rendszert, és akár házhoz is elhozzák a régi berendezést az új kiszállításakor. Ezzel biztosítható, hogy a feleslegessé vált készülék szakszerű bontóhoz kerüljön.

Másik fontos lehetőség a hulladékudvarok és MÉH-telepek igénybevétele. A hulladékudvarok a helyi közszolgáltatók vagy önkormányzatok által fenntartott gyűjtőhelyek, ahová a lakosok ingyen leadhatják többek között az elektronikai hulladékokat, így a légkondicionálókat is. Emellett a hagyományos fémhulladék-átvevő telepek (köznapi nevükön MÉH-telepek) közül is sok átvesz ilyen berendezéseket, hiszen jelentős fém komponenseket tartalmaznak. Gyakran a MÉH-telepek anyagi ösztönzőt is nyújtanak: a leadott készülékért – főként annak fémalkatrészei miatt – vételárat fizetnek kilogrammonként. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hulladékudvarok és a fémtelepek is csak akkor fogadhatják be a klímaberendezéseket, ha megfelelő előkezelés történt (pl. a hűtőközeget szakszerűen lefejtették), vagy maguk rendelkeznek az ehhez szükséges engedélyekkel. A lakossági e-hulladék gyűjtés harmadik pillérét eseti gyűjtőakciók és csereprogramok jelenthetik. Időnként előfordulnak kampányok, amelyek keretében ingyenesen elszállítják a régi hűtő- vagy klímaberendezést, sőt van, hogy kedvezménykupon vagy kisebb pénzbeli juttatás jár az új eszköz vásárlásakor beszolgáltatott régiért. Ilyen akciókat gyártók, forgalmazók vagy épp energiaszolgáltatók is hirdethetnek a fenntarthatóság jegyében.

Szervizek és klímaszerelők gyakorlata: ha szakemberrel végeztetjük a régi légkondicionáló leszerelését és az új felszerelését, a klímaszerelők jellemzően vállalják a kiszerelt készülék elszállítását. A jogszabály szerint az F-gázokat tartalmazó berendezéseket csak regisztrált klímaszerelő bonthatja meg, aki vákuumszivattyúval lefejti a gázt a rendszerből, majd biztonságosan leszereli a beltéri és kültéri egységet. A gáz lefejtéséről jegyzőkönyv készül, és a szakember gondoskodik róla, hogy a keletkezett hulladék berendezés a megfelelő engedéllyel rendelkező hulladékkezelőhöz kerüljön. Sok szerviz együttműködik hulladékhasznosító cégekkel vagy leadja a készülékeket hulladékudvarba. Ezzel leveszik a terhet a lakos válláról, biztosítva, hogy a régi klíma nem a kommunális szemétben vagy illegális lerakón végzi. Sajnos jelenleg Magyarországon is probléma, hogy az elektronikai hulladékok egy része nem jut el az előírt gyűjtőhelyekre. Évente mintegy 100 ezer tonna e-hulladék keletkezik hazánkban, ennek jelentős része azonban még mindig a vegyes hulladékba kerül vagy ismeretlen módon tűnik el a rendszerből. Ezért is fontos a lakosság tájékoztatása és a gyűjtőrendszerek hatékony működtetése, különösen a forró nyári hónapokban, amikor megugrik a lecserélt hűtő- és klímaberendezések száma.

Veszélyes anyagok a régi klímaberendezésekben

A használt légkondicionálók számos olyan anyagot tartalmaznak, amelyek veszélyesnek minősülnek, és megfelelő kezelés nélkül kockázatot jelentenek az egészségre és a környezetre. Az egyik legfontosabb ilyen komponens a hűtőközeg, közismert nevén a klímagáz. Az elmúlt évtizedek során többféle hűtőközeget alkalmaztak a klímákban: régebbi (2000-es évek előtt gyártott) berendezésekben gyakori a R22 (HCFC) gáz, míg az újabbakban R410A (HFC) vagy a korszerűbb, kisebb környezeti hatású R32. A R22 és más klórozott fluortartalmú gázok ózonréteg-bontó hatásúak, ezért az ilyen gázt tartalmazó készülékeket különösen fontos nem szabadba engedni. Az újabb HFC gázok ugyan az ózonrétegre nem veszélyesek, de erős üvegházhatású gázok, így emissziójuk a klímaváltozást gyorsítja. Emiatt a jogszabály tiltja a hűtőközegek atmoszférába engedését – a gázt zárt rendszerben vissza kell nyerni és palackokba gyűjteni. A visszanyert hűtőközeggel többféle dolog történhet: ha tiszta és azonosítható, bizonyos esetekben regenerálják (tiszítják) és újratöltésre használják, de a legtöbb esetben a keverék vagy szennyezett gázokat megsemmisítésre (égetésre) küldik egy erre szakosodott veszélyes-hulladék égetőbe.

A klímaberendezések másik problémás anyagcsoportja a hűtőkompresszor olaja. A kompresszor zárt körben olajjal van feltöltve a kenés érdekében. Ez az olaj a hosszú használat során felvehet egy kevés hűtőközeget, savas bomlástermékeket és fémkopadékot. Az olajjal szennyezett hűtőközeg és a hűtőközeggel szennyezett olaj egyaránt veszélyes hulladék. Még ha le is fejtik a gázt és leeresztik az olajat egy régi klímából, nyomokban mindig visszamaradhatnak olajos-gázas maradékok a csövekben és tartályokban. Ezért a gázmentesített, leszerelt légkondicionáló is veszélyes hulladéknak számít – teljes mentesítéssel gyakorlatilag nem lehet elérni, hogy minden maradékanyag eltűnjön. A hulladék klímát tehát nem dobhatjuk ki háztartási szemétként akkor sem, ha látszólag üres: speciális kezelést igényel.

Az elektronikai alkatrészek is hordoznak veszélyeket. A légkondicionálóban található elektromos panelek, nyomtatott áramköri lapok nehézfémeket tartalmazhatnak (például ólmot a forrasztóanyagban, kis mennyiségben krómot, stb.), a szigetelő habokban és műanyag burkolatokban pedig halogénezett égésgátló adalékok lehetnek. Ezen anyagok közül sok káros az emberi egészségre és szennyezi a talajt, vizeket, ha ellenőrizetlenül kerül a környezetbe. Például a nyomtatott áramkörök óntartalmú forraszanyaga ólmot és egyéb fémeket oldhat ki, a műanyag alkatrészek pedig mérgező anyagokat bocsáthatnak ki égetés során. A régi típusú klímák kondenzvíz-tálcáiban és szűrőiben akár penészgombák, baktériumok (pl. Legionella) is megtelepedhetnek – ezek ugyan nem kémiai értelemben vett veszélyes hulladékok, de indokolják a körültekintő tisztítást és fertőtlenítést a bontásnál. Összességében a régi légkondicionáló egy komplex hulladék, amely vegyi és biológiai kockázatokat is hordozhat, így kezelését bízzuk minden esetben szakemberre vagy engedélyezett hulladékkezelőre.

Újrahasznosítás és ártalmatlanítás

A megfelelően begyűjtött és előkezelt légkondicionáló berendezésekben rejlő anyagok jelentős része újrahasznosítható. Egy modern hűtő/klíma nagyobbrészt fémből és műanyagból áll, amelyek szétválogathatók és nyersanyagként hasznosíthatók. A bontóüzembe kerülő klímákat először veszélyes komponenseiktől mentesítik: lefejtik a maradék hűtőközeget, leengedik az olajat, kiszerelik az esetleges akkumulátorokat vagy más veszélyes alkatrészeket. Ezt követően a készülék darabolása vagy aprítása történik meg egy erre szolgáló gépsoron. A darált/apríott hulladékot anyagfajták szerint szétválasztják (mágneses szeparátorral a vasat, örvényáramos szeparátorral a nemvas fémeket, sűrített levegős vagy optikai technikával a műanyagokat). Az így kinyert fémhulladékok – acél a kompresszorból és vázból, réz a csövekből és hőcserélőből, alumínium a lamellákból – a kohászatban újra nyersanyagként hasznosulnak. A réz, alumínium és vas visszanyerése különösen fontos, mert újrafeldolgozásuk jóval kevesebb energiát igényel, mint az ércek kitermelése. Az elektronikai panelekből kinyerhetők bizonyos fémek (réz, esetleg kis mennyiségű nemesfém), a műanyag burkolatok pedig megfelelő technológiával újrafeldolgozhatók másodnyersanyaggá.

Természetesen a légkondicionáló nem minden része hasznosítható újra. A hűtőközegből például nyersanyag nem nyerhető (azt vagy újratöltésre használják fel, vagy megsemmisítik). Az olajos szennyeződésű alkatrészeket (pl. a kompresszor belső elemei) és a vegyes műanyag-frakció egy részét gyakran energetikai hasznosítással (égetéssel) ártalmatlanítják, ha az anyagában történő újrahasznosítás gazdaságtalan vagy műszakilag nem megoldott. Összességében azonban egy klímaberendezés jelentős hányada visszaforgatható az ipari körforgásba. A gyakorlatban egy tipikus hűtő- vagy klímaberendezés tömegének 75–80%-a újra nyersanyag lesz, míg csupán a maradék rész válik hulladékká, amely lerakásra vagy elégetésre kerül.  Konkrét példát szolgáltat egy hazai e-hulladék feldolgozó adata: a MediaMarkt áruházak által begyűjtött elektronikai hulladékok anyagának kb. 76%-át sikerült újrahasznosítani, míg a veszélyes összetevőket eltávolították és ártalmatlanították. Ezzel teljesülnek is az EU által előírt hasznosítási arányok (a jogszabály 75% feletti újrafeldolgozási kötelezettséget ír elő a hűtőberendezések kategóriájára).

Az újrahasznosítás nemcsak a hulladék csökkentése miatt lényeges, hanem gazdasági hasznot is hajt: az újra nyert fémeket és más anyagokat a gyártásban felhasználva erőforrást takarítunk meg, és csökkentjük az üvegházhatású gázkibocsátást is (hiszen kevesebb energiát kell felhasználni az újraolvasztásukhoz, mint az ércek kitermeléséhez). A műanyagok újrafeldolgozása viszont nagyobb kihívás – a klímák műanyag alkatrészeinek egy része vegyes, adalékolt anyag, amelynek újrahasznosítása nehézkes, ezért ezek gyakran energetikai hasznosításra kerülnek. Kutatások folynak alternatív hasznosítási módokról is, például a műanyag részek vegyi újrahasznosításáról, de egyelőre a fő fókusz a fémfrakciók visszanyerése. Hazánk célja, összhangban az EU körforgásos gazdasági törekvéseivel, hogy a jövőben a klímaberendezésekből keletkező hulladék szinte egésze hasznosuljon, minimalizálva a környezetre ártalmas végleges ártalmatlanítást.

Hulladékkezelő szervezetek és cégek Magyarországon

Magyarországon több szereplős, szerteágazó infrastruktúra foglalkozik az elektronikai hulladékok – ezen belül a használt légkondicionálók – kezelésével. Országos szinten az említett MOHU Zrt. koordinálja 2023 óta a hulladékgyűjtési és -kezelési feladatok jelentős részét, együttműködve a helyi közszolgáltatókkal és magánfeldolgozókkal. A gyártók és forgalmazók többnyire kollektív rendszerben, a MOHU-n keresztül teljesítik EPR-kötelezettségeiket, de a gyakorlatban a konkrét hulladékfeldolgozást specializált cégek végzik.

Néhány jelentősebb magyarországi hulladékkezelő vállalat, amely az elektronikai berendezések – így a hűtő- és klímatechnika – újrahasznosításában részt vesz:

• Inter-Metal Recycling Kft. – Az egyik legnagyobb hazai e-hulladék feldolgozó üzemet működteti. Ők végzik például a MediaMarkt által begyűjtött sok ezer tonna háztartási berendezés szétbontását és anyag-visszanyerését. Modern technológiával képesek a hűtőgépekben és klímákban található veszélyes anyagok (pl. hűtőközeg, olaj) eltávolítására, majd a maradékot anyagfajtánként feldolgozni. Inter-Metal több telephelyen is jelen van, és együttműködik a kiskereskedelmi láncokkal a visszagyűjtés terén.

• Mü-Gu Kft. – Budapesti székhelyű hulladékfeldolgozó, amely elektronikai és fémhulladékok átvételével és újrahasznosításával foglalkozik. Nagy kapacitású telephelyén korszerű daráló- és szeparáló berendezésekkel dolgozza fel a beérkező berendezéseket. A cég a koncessziós (MOHU) rendszer keretében, szerződött partnerként átvesz EPR hatályú hulladékokat is, például hűtőgépeket, klímákat, melyeket kilogrammonkénti díj ellenében vásárol fel a lakosságtól vagy vállalatoktól (ez a díj a mindenkori hulladékáraktól függ).

• HWD Recycling Kft. – Veszélyes hulladékokra szakosodott cég, amely kifejezetten hűtő- és klímaberendezések szakszerű megsemmisítését is hirdeti szolgáltatásai között. Tanácsadással is segítik az ügyfeleket abban, hogyan járjanak el például egy ipari klímagép leselejtezésekor. Gyakorlatukban a régi berendezés tulajdonosát végigvezetik a folyamaton: ellenőrzik az NKVH-regisztrációt, megszervezik a gáz- és olajmentesítést, biztosítják az engedélyes szállítást, és még vételi díjat is kínálnak a nagyobb készülékekért. Az HWD esete is mutatja, hogy a megfelelő engedélyek (veszélyes hulladék, fémkereskedelmi engedély, stb.) birtokában a piaci alapon működő hulladékkezelők még fizetnek is a klímaberendezésért, hiszen a kinyerhető fémek értékesek.

• Csatár-Öko Kft. – Egy példa a kisebb, regionális e-hulladék feldolgozókra. Ők lakosságtól és cégektől is átvesznek elektronikai hulladékot (tv, háztartási gép, klíma stb.), általában díj ellenében (pl. néhány tíz forint/kg kezelési díj). Az ilyen cégek a begyűjtött berendezéseket továbbadják nagyobb feldolgozóknak vagy saját bontóműhelyükben válogatják szét. Szolgáltatásukkal lefedik azokat a területeket is, ahol a lakossági hulladékudvar kevésbé elérhető.

A fenti példákon túl minden önkormányzati hulladékgazdálkodó (pl. Budapesten a FKF/BKM Nonprofit Zrt., vidéken a regionális szolgáltatók) üzemeltet legalább egy hulladékudvart, ahol a hűtő- és klímaberendezéseket térítésmentesen leadhatjuk. Emellett a nagyobb műszaki cikk kereskedő láncok (MediaMarkt, Euronics, Auchan, IKEA stb.) is részt vesznek a visszagyűjtésben – sok üzletben a bejáratnál külön gyűjtőpont van kisebb e-hulladékokra, a nagygépek esetében pedig házhoz menő átvételt kínálnak. A MOHU weboldalán és a helyi közszolgáltatók honlapján naprakész információ található a legközelebbi átvevőhelyekről, valamint arról, hogy milyen mennyiségben adhatunk le hulladékot egy alkalommal.

Összegzésül: a használt légkondicionáló berendezések megfelelő hulladékkezelése összetett feladat, amelyben szerepet kap a jogszabályi háttér (EPR, veszélyes anyagok szabályozása), a jól szervezett visszagyűjtési hálózat (hulladékudvarok, visszavétel a kereskedőknél, szervizek gyakorlata) és a magas színvonalú újrahasznosítási technológia. Magyarországon a nyári csúcsszezon idején külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a lecserélt klímák a hivatalos csatornákon kerüljenek begyűjtésre. A korszerű hulladékfeldolgozó üzemek képesek a régi berendezések túlnyomó részét újra alapanyagokká alakítani, a veszélyes összetevőket pedig biztonságosan ártalmatlanítani. Ezzel nemcsak a környezetet védjük meg a káros anyagoktól, de hozzájárulunk az erőforrások körforgásban tartásához is. A légkondicionálók felelős hulladékkezelése tehát közös érdekünk, melyet a jogszabályok betartásával és a rendelkezésre álló visszagyűjtési lehetőségek kihasználásával tudunk megvalósítani.

Források:

• Klimaszerelo.hu – "Régi klímák leszerelése és hulladékkezelése" (2025.03.28.) – ismeretterjesztő cikk a légkondicionálók leszerelésének folyamatáról és környezetbarát hulladékkezeléséről klimaszerelo.hu.

• HWD Recycling Kft. – "Folyadékhűtők hulladékkezelése" (Hulladékot kezelünk blog) – kérdések-válaszok formájában ismerteti, hogyan kell eljárni egy elavult klímaberendezés szakszerű megsemmisítésénél, milyen engedélyek szükségesek hulladekotkezelunk.hu.

• Magyar Hírlap – "Ne a kukába dobjuk az e-hulladékokat!" (2023.12.29.) – újságcikk Agatics Roland hulladékgazdálkodási szakember nyilatkozataival a hazai elektronikai hulladékok gyűjtésének fontosságáról, éves mennyiségeiről és veszélyes anyagtartalmáról magyarhirlap.hu.

• Műszaki Magazin – "Az e-hulladékok több mint háromnegyedét hasznosítottuk újra tavaly" (2022.04.27.) – beszámoló a MediaMarkt által gyűjtött e-hulladék mennyiségéről és az Inter-Metal Recycling Kft. feldolgozási eredményeiről (anyagkinyerési arányok, hasznosítás) muszaki-magazin.hu.

• Kormany.hu – "Júliustól indul az új kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer" (2023.06.30.) – kormányzati közlemény az új EPR rendszer indulásáról, a MOHU koncessziós szerepéről és a körforgásos gazdaság céljairól kormany.hu.